A Sárkányrend alapítólevele / Gründungsurkunde des Drachenordens / Carta fundacional de la Orden del Dragón

A Sárkányrend alapítólevele / Gründungsurkunde des Drachenordens

1408. december 12. [Original oder spätere Kopie?]

hajtott, gyűrött pergamen oklevél, a kezdő S iniciálé helye üresen maradt, 24 függőpecsétje mind elveszett, a bevágások felett a plicán a pecséttulaj-donosok neve olvasható / gefaltete, zerknitterte Pergamenturkunde, am Anfang freigelassener Platz für die Initiale "S", 24 anhängende Siegel gingen verloren, über den Einschnitten in der Plica<?> die Namen der Siegeleigentümer

63,8 x 35,6 cm (+ 8 cm)

Az esztergomi káptalan ajándékaként 1764-ben került a Regnicolaris levéltárba. / Als Geschenk des Graner Kapitels seit 1764 im Archivum Regni [ist dies das früheste eruierbare Datum für die Urkunde?]

Budapest, Magyar Országos Levéltár / Ungarisches Nationalarchiv, Dl 9470 (Regnicolaris levéltár, Archivum Regni)

Zsigmond király és Borbála királyné a Bosznia feletti győzelem alkalmából megalapítják a sárkány jelvényével felruházott lovagok társaságát (societas), melynek tagjai jelvényül körben öszszecsavarodott, farkát nyaka köré tekerő megsebesített sárkányt, hátán vörös kereszttel tartoznak viselni. A társaságnak a királyon és a királynén kívül még 22 tagja van, valamennyien a király leghívebb támogatói, akik kölcsönös szövetséget kötnek egymással. Kimondott célja a keresztény hit és az ország védelme a pogány okkal, szakadárokkal szemben, de mivel a tagok hűséget esküdtek a királyi pár születendő mindkét nemű utódainak, így a leányági trónutódlás biztosítékaként is értelmezhető. A Sárkányrend alapszabályait a király kérésére IV. Jenő pápa 1433. július 24-én némileg módosítva jóváhagyta. A társaság első tagjai a következők voltak: Lazarevics István szerb despota, Cillei Hermann és fia, Frigyes, Garai Miklós nádor, Stiborici Stibor volt erdélyi vajda, Tamási János és Szántói Lack Jakab erdélyi vajdák, Maróti János macsói, Ozorai Pipo Szörényi bán, Szécsi Miklós tárnokmester, Korbáviai Károly főkincstartó, Szécsényi Simon ajtónállómester, Korbáviai János asztalnokmester, Alsáni János pohárnokmester, Lévai Cseh Péter lovászmester, Csáki Miklós volt erdélyi vajda, Besenyő Pál és Pécsi Pál volt bánok, Nádasdi Mihály székely ispán, Perényi Péter máramarosi ispán, Perényi Imre titkos kancellár és Garai János. /

Von König Sigismund und Königin Barbara anlässlich des Sieges über Bosnien gegründet und ausgestattet mit dem Abzeichen der Gesellschaft (societas, társaság) der Drachenritter; das Abzeichen der Mitglieder ist ein runder, geknickter und verletzt den Schwanz um den Hals windender Drachen, der ein rotes Kreuz auf dem Rücken trägt. Der Gesellschaft gehören neben dem König und der Königin 22 Mitglieder an, die zu den treuesten Anhängern des Königs zählen und untereinander ein Bündnis auf Gegenseitigkeit abschließen. Explizites Ziel ist der Schutz des christlichen Glaubens und des Landes gegen die Heiden und Glaubensabtrünnige/Häretiker; da die Mitglieder ihre Loyalität sowohl gegenüber dem Königspaar als auch gegenüber dessen ungeborenen Nachkommen beider Geschlechter beschwören, ist dies auch als Garantie der weiblichen Thronfolge zu interpretieren. Auf Antrag des Königs genehmigte Papst Eugen IV. am 24. Juli 1433. eine leicht modifizierte Fassung der Statuten des Drachenordens [Aufnahme von Ausländern betreffend, was von großer Bedeutung für Sigismunds Diplomatie war]. Die ursprünglichen Mitglieder der Gesellschaft waren: [s. ganz unten!]

R. Gy. [Rácz György]

++

Text: Codex Diplomaticus Hungariae Ecclesiasticus Ac Civilis [CD] X/4, 682-694

CCCXVII.

Sigismundus Rex, ac Barbara Regina societatem Draconis condunt aggregatisque Baronibus ac potioribue regni statutis prouident mutui auxilii gratia. A. 1408.

Sigismundus Dei gratia Rex Hungariae, Dalmat. Croat. Ramae, Seru. Gallitiae, Lodomeriae, Cumaniae, Bulgariaeque Rex, ac Marchio Brandenburgen. Sacri Romani Imperii Archicamerarius nec non Bohemiae et Lucenburgensis Haeres ac Barbara, eadem gratia, praedictorum regnorum regina, ipsius Domini Sigismundi Regis conthoralis, Vniuersis Christi fidelibus, praesentibus pariter et futuris, praesentium notitiam habituris, salutem in salutis Largitore. In throno regine Maiestatis ipso dispensante collocati, qui pro redemptione nostri generis, a supernis coelorum habitaculis in has exilii mandani passibiles habitationes descendens, christianae Religionis normam suo praeciosissimo effuso sanguine et multorum sanctorum suorum Martyrio dedicauit, eiusdem nomine firmamentum factus et exemplum operum suorum in perpetuam obscruantiam demandando, cupientes regiminis ab Alto commissi nobis curam iuxta ipsius nutum felicius, vti eo permittente possumus, ad salutis fructum gubernare; illud inter alia semper praestantius aduertimus, quo sicut bonam famam nostram, et sub nostrarum Maiestatis nominibus militantium in saecularib. negotiis augmentamus, eo vberius et perfectius ad aeterni regni praeparandas vias non solum factis, verum etiam signis palpabilibus, ab aeterni regni Gubernatoris exemplis ortura ducentibus, nostra et nostrorum corda suscitemus in laudem, gloriam et Magnificentiam Nominis Saluatoris, et redemptoris nostri Jesu Christi, filii Dei viui, qui post assumptionem fragilis humanae corporalitatis, pro nostris reparandis incommodis, viuificae Crucis vexillum sua gloriosissima passione sanctificauit, eiusdem quoque sacratissimae Crucis, quam idem Dominus noster Jesus Christus ad infernalis claustri desolationem, post resurectionem suam ferens, antiqui hostis illius Draconis tortuosi, inferorum malorum Patris, caput ipsius crucis misterio deflexit, iu cuius salutiferae crucis auxilio gloriosissimus Dei Tyro, Beatus Georgius Martyr draconem contra se venientem agressus se Deo commendans, lancea vibrata vulneratum in terram proiecit, et postrauit, et sanctissima Virgo et Martyr Margaretha, pro nomine Christi, hostibus ipsius Jesu Christi tradentibus ore Draconis absorpta sub inuocatione et speramento admirandae Crucis, Dracone diuiso, per media exiuit illaesa: Vna cum Praelatis, Baronibus et Proceribus Regni nostri, quibus participandum in hac parte ducimus ob signum et effigiem pure nostr. versationis et intentionem, in elisionem perniciosorum ipsius perfidi hostis et antiqui Draconis sequacium et militum paganorum vtputa et schismaticorum aliarumque nationum Orthodoxae fidei ac Crucis Christi ac regnorum nostrorum aemulorum, ipsius quoque sanctae et salutiferae fidei religionis, sub Vexillo Crucis Christi triumphantis, toto nisu seruationem augmentum et defensionem, signum seu effigiem Draconis incurruati per modum circuli, cauda sua collum circum girantis diuisi, per medium dorsi, ad longitudinem a summitate capitis et nasi vsque ad extremum caudae, effluente sanguine in interiori rima scissurae alba, et sanguine intacta, per longitudinem rubeam crucem, sicuti et quemadmodum sub ipsius gloriosi Martyris Georgii vexillo militantes, Crucem rubeam, in albo campo, ferre solent gestantes et habentes, per nos ac fideles regni nostri Barones et Proceres apparentem, et publice portandam et ferendam eligimus, acceptamus, et per modum societatis, ac conformis decoramenti duximus induendum; verum, quia subscripti fideles Maiestatum nostrarum et regni nostri Barones et Proceres, a primaeuo felicis nostrae coronationis tempore, quorum praesidiis, industriis, ac consilii maturitate, virtuosisque actibus et complacentiis regimen nostrum gubernamus, non solum affectionem sinceram et fidelitatem ad nos continuando solitam, verum etiam tam in nostris releuandis oppressionibus, seu sufferendis incommoditatibus, quam in nostris vtilitalibus ampliandis, eorum fidelitatis debitum exoluentes, maiora solitae deuotionis proculdubio manifesta nobis exhibuerunt argumenta, nostris beneplacitis, votis, et vestigiis, iugiter inhaerentes, et nostris aemulis tam intra, quam eiiam extra regna nostra sedule repugnantes, praegratum itaque et acceptabile obsequium et praeclarae fidelitatis sinceram duliam et fidelium seruitiorum virtuosa et perspicua merita, in omnibus nostris et regni nostri creberrimis, asperis, et prosperis validis expeditionibus, et successibus sic et adeo prouisionis consilio nobis astiterunt, quod nobis frequenter in multa necessitate positis, diuina fauente clementia, et periculis extitit obuiatum, et nobis fauor accreuit, et multa prouenerunt; et nunquam deuotio ipsorum, quam ad nos gestarunt, alicuius diminutionis sensit detrimenta; sed assidue de bono in melius suscepit incrementa, et noster regius auimus in eorum strenuis actibus et virtutum eminentia amoenam quietem et pacis pulchritudinem est consecutus. Denique de virtute in virtutem se transferentes, sacro regio diademati et regnis nostris antefatis, variis hostium insultibus lacessitis, vberrima commoda, et laude digna fidelia seruitia, sine temporis interuallo, non sine personarum, proximorum, bonorum et complicum ipsorum morte, interitu, et periculis studuerunt et adhuc anhelant impendere in futurum: Quibus omnibus in arcano nostrae regiae claritatis perspicua animaduertentia pensatis, continuatis ad nos, <?>imo auctis indefesse sinceris eorum affectibus, in votis habemus, votiueque desideramus, eos prouehere ad sublimiora, ac maiori honore et reuerentia praeuenire, vt quo altioris gradus statum ascendent et fructificent vberius, eo maiora apud nos praemia comparent, eoque pateat latius ipsorum Claritas meritorum: Infrascriptos fideles R. nostri Bar. et praefatam nostram societatem, ad ferendam ipsam formam seu signum Draconis, animo deliberato, duximus recipiendos, et expresse spondentes, bona fide nostra, praefatis nostris fidelibus Baronibus et eorum cuilibet, in huiusmodi societatem receptis, honorem, reuerentiam, licitos exhibere, eosque et quemlibet eorum ad sublimiora prouehere, pure et iuste, prout decebit, absque fraude, viduas et orphanos eorumdem cuiuslibet, qui ab hac luce, volente Deo decederent; in possessionariis et aliis ipsorum Juribus et causis quibuslibet, ac si proprie nostri Orphani, et viduae censerentur, a cunctis Impetitoribus seu molestare volentibus posse tenus protegere, et defensare, ipsorumque et cuiuslibet eorumdem oppressiones releuare, ac a verecundia, dampho, nocumento, grauaminibus et aliis quibuslibet eis imminentibus periculis, secundum possibilitatis nostrae exigentiam, cordialiter praecustodire, ita tamen, quod ea secundum Deum cum honore facere nos conueniut et expedire. Volumus etiam, vt vbi contra aliquem Ipsorum fidelium nostrorum Baronum vel Communitatis in ipsam societatem receptorum qualicunque ingenio directe vel indirecte nostram Maiestatem indignari contigerit; tunc non cum vehementia vel furia contra talem procedere queamus, sed dictis fidelibus Baronibus nostris, societatis praemissae iure, praedicere teneamur; et ipsi Barones nostri societatis praetactae, ex parte talis, contra quem nostram Maiestatem indignari contigerit, plenam iustitiam nostrae Maiestati administrare teneantur, Nosque ea, quae in talibus ipsi Barones dictauerint, grata habebimus et accepta. Et Nos, Praefata Domina Barbara regina similiter per praesentes bona fide nostra promittimus, et assumimus omnia et singula praemissa, per dictum Dominum Regem Sigismundum, Dominum et maritum nostrum Charissimum promissa et assumpta temporib. semper successiuis, pura mente, inuiolabiliter obseruare in omnibus secundum consilium et directionem ipsorum fidelium Baronum procedendo. Nos vero Stephanus Despoth, Dominus Rasciae, item Hermannus Comes Cily et Zagoriae, Comes Fridericus, filius eiusdem, Nicolaus de Gara, Regni Hungariae Palatinus, Stiborius de Stiboricz alias Vaiuoda Transyluanus, Joannes filius Henrici de Thamassy, et Jacobus Laczk, de Zantho, Vaiuodae Transyluani, Joannes de Maróth Machouiensis, Pipo de Ozora Zewreniensis, Bani; Nicolaus de Zeech Magister Tauernicorum regalium, Comes Karolus de Corbauia, supremus Thesaurarius regius, Symon filius condam Konye Bani de Zecheen, Janitorum, Comes Joannes de Corbauia, Dapiferorum, Joannes filius Georgii de Alsaan Pincernarum, Petrus Cheh de Lewa Agazonum Regalium Magistri, Nicolaus de Chak, alias Vaiuoda Transyluanus, Paulus Byssenus, alter Paulus de Peth, pridem Dalmatiae, Croatiae ac totius Sclauoniae Regnorum Bani, Michael, filius Salamonis, de Nadasd, Comes Siculorum regalium, Petrus de Peren, alias Siculorum nunc vero Maramorossiensis Comes, Emericus de eadem Peren secretarius Cancellarius regius et Joannes filius condam Domini Nicolai de Gara Palatini, praescriptorum regnorum Barones; ad praemissam societatem electi, sane considerantes, qualibus, quantisue beneuolentiis, honoribus, reuerentiis, et fauoribus, praefati Dominus Rex Sigismundus et Barbara regina Domina nostra, conthoralis sua erga nos corporaliter afficiuntur, pensantes etiam, quod ipse Dominus noster Rex nostra fidelia seruitia, nostronimque fratrum, proximorum, amicorum, et complicum mortem et sanguinum effusionem in armario sui cordis recondita habens, nos et nostrum quemlibet quam plurimis bonis antidoto regio remunerauit, et adhuc secundum exigentiam nostrorum seruitiorum, prout decebit, ab sublimiora prouehere, nostrisque necessitatibus obuiare, nostros etiam orphanos et viduas eodem modo ac si proprie sui essent, a cunctis impetitoribus protegere, nostrasque et nostrorum quorumlibet oppressiones eleuare, ac a verecundia, dampno, nocumento, grauaminibus et quibus libet imminentibus periculis praecustodire anhelat; pura fide nostra, parilique voluntate, modo simili promittimus, et absque fraude et dolo assumimus, praefatis Domino nostro regi et Domine nostrae reginae Consorti suae ac Prolibus eorumdem sexus vtriusque veram obedientiam, fidelitatisque constantiam, conseruare, fidelia etiam seruitia exhibere et in eorum cunctis Bonis protegere, ac ipsam Dominam nostram reginam, si cum prolibus aut abque prolibus, a praefato Domino nostro Rege Sigismundo remanere contigerit, in omnibus suis dotibus et aliis bonis suis manutenere et defensare, pure et fideliter pro posse nostro; in super huius ad nostrae societatis augmentationem et honorem, ac status durationem, et conseruationem semper toto nisu bona fide promittimus intendere et versari; et quod omnia et singula, ex quibus praefato Domino nostro Regi et Dominae nostrae Reginae vel eorum prolibus verecundiam, damnum, nocumentum vel periculum aliquod vndecunque et a quibuscunque euenire posse agnouerimus, ea eidem Domino nostro Regi vel Dominae nostrae Reginae seu eorum prolibus pure et fideliter redicere, in hisque sanum et fidele consilium eis praebere, et ab omnibus eis contraire volentibus, humanitate industria viribus et loto posse nostris Pers: non parcendo ac fortune casibus nos exponere, non expaucscendo, eosdem D. nostrum regem, Dominum nostram reginam, eorumque proles fideliter protegere curabimus, pariter et defensare, consiliaque secreta in secreto tenere, et habere nemini reuelando. Etiam nos Barones, totaque Communitas societatis praemissae, vniuersi vniuersaliter, et singuli singulariter, bona fide nostra assumimus, quod nobis ipsis mutua vicissitudine veram et puram fraternitatem obseruabimus, prout et in quantum secundum Deum cum honore licite facere poterimus, vbi autem casu accedente, aliquem ex nobis, iu dictam societalem electis, aduersus alterum ex nobis aliquam materiam controuersionis suscitari contigerit, tunc huiusmodi controuersionis materiam dicto Domino nostro Regi, caeterisque Baronibus ipsius Societatis, significare teneamur; ex eo, quod per ipsum Dominum nostrum regem Sigismundum, et Barones praemissos societatis vnanimiter deliberetur, quid in talibus fieri expediat? Et quidquid deliberatum fuerit, firmiter obseruetur. Vbi vero aliquem ex nobis de societate aduersus alium extra societatem existentem casualiter, guerram, seu rixam subire contigerit; ex tunc etiam in talibus, per praefatum Dominum nostrum Regem et nos communiter deliberetur, quid iuuaminis, consilii et fauoris seu auxilii tali socio rixam habenti, praebeatur? Et quod quilibet socius noster rixam habens ea, quae sibi per praefatum Dominum nostrum Regem et nos commissa fuerint, facere et obseruare teneatur. Nos iterum Rex Sigismundus et Barbara Regina, Baronesque praetacti ac tota communitas praemissae societatis, vnanimi voluntate, sub bona fide assumimus, vniuersos et singulos ditioni sacrae Coronae regni Hungariae subiectos, cuiuscunque status, gradus et praeeminentiae existant in antiquis, veris iustis, legitimisque consuetudinibus conseruabimus indempnes: si vero aliquas legitimas, bonas et iustas nouitates pro communi bono, commodo, vtilitate, augmento, honore status praescriptorum regnorum excogitare poterimus; tunc circa id vnanimiter semper cum bona dilectione et affectione intendere debeamus; assummentes Nos praefatus Rex Sigismundus omnibus huius nostrae societatis Baronibus id volentib. quod nunquam aliquod consilium seu seu negotium huiusmodi nostram societatem concernens cum paucioribus personis, quam cum quinque adminus eorumdem Baronum ipsius socielalis discutiemus, et finiemus; Nosque praefati Rex Sigismundus et Barbara Regina, quia huiusmodi societatem ad gloriam et exaltationem nominis Christi Jesu, vt praemittitur, animo deliberato, habere instituimus, vt ex eo regnis nostris antefatis salubris vnio, commoda et tranquillitas status proueniant, et in eisdem habeantur et specialiter quod ipsa regna nostra a paganis defensare et melius tueri possimus, promittimus et spondemus bona fide nostra, vt quidquid pro tuitione dictorum regnorum nostrorum, contra paganos, fieri posse excogitare poterimus, contra ipsos laborare et excogitare volumus toto nisu; et Nos praetacti Barones, totaque communitas praenarratae societatis promittimus bona fide nostra, tam contra huiusmodi paganos, quam etiam alias quascunque nationes, his regnis nocere volentes, pro tuitione eorumdem semper consilio, humanitate, et fatigiis propriarum nostrarum personarum, iuuaraine tamen et subsidio Domini nostri regis vel Dominae nostrae reginae, aut prolium seu successorum eorumdem mediantibus, cum eodem Domino nostro Rege, prolibusue seu successoribus eiusdem, et hoc regno Hungariae, sine recusa velle laborare; ita tamen quod locis, ad quem quisquam socieatis praemissae, per regiam Majestatem pro tuitione regnorum praemissorum deputabitur, et iuuamina et subsidia ipsi deputando, ab tuitionem regnorum praebenda et assignanda, secundum consilium, dispositionem et moderationdm praemissorum Baronum et Communitatis Societatis praedictae deputentur et praebeantur. Nos iterum praetitulatus Rex Sigismundus et Barbara Regina, Baronesque huiusmodi societatis volumus, vt quousque virtuosos, et bonae humanitatis viros in huiusmodi societatem habere voluerimus, semper tales virtuosos et bonae humanitatis viros ad huiusmodi societatem recipiendi et aggregandi plenam, liberam et omni modam habeamus facultatem; vbi autem aliquem inhuiusmodi societatem modo praemisso receperimus, tunc volumus talem ad licita consilia posse intrare eumque iu singulis praenarratis conseruare, tueri, et defensare. Sed quod idem in huiusmodi societatem recipiendus super eo iuramentum praestare teneatur, quod omnia et singulu praemissa plene et irreuocabiliter obseruabit, et quod in super, si super aliquibus factis, per nos et Barones praedictae societatis quicquam deliberatum et conclusum fuerit, et ipse recipiendus id similiter facere et obseruare, et ipsis conclusis obedire teneatur. Si enim elapso anno huius institutionis aliquem Baronum praenarratae societatis nutu diuino ab hoc saeculo decedere contigerit, tunc vnum alium do praemissa societate vltra anniuersarium stetisse dinoscentur, in Baronem eligere, et sibi de aliqua Baronia prouidere teneamur; si quem autem dictorum Baronum praemissae societatis mori contigerit, tunc singuli aliorum Baronum, et communitatis societatis huius, si tamen fieri poterit, ad exequias seu sepulturam talis defuncti personaliter transeant; sivero non irent vel aliquibus praepediti ad id ire non possent, tunc quilibet talium ob remedium animae defuncti, triginta missas celebrari faciat, quanto citius poterit, pro comparatione, cuiuslibet missae quatuor denarios maioris monetae soluturus et quod quilibet societatis praemissae in signum mortis talis socii vestem lugubrem vno die ferat, quam elapso die pauperi Christi det, et largiatur. Volumus etiam quod singulis feriis sextis quilibet praescriptae societatis vestem nigram ferre teneatur; si quis autem hoc facere neglexerit, tunc quinque Missas in laudem quinque vulnerum Christi faciat celebrari. Similiter quatuor denarios pro qualibet missa persoluendo. Si qui vero praefatae societatis supra descriptam Draconis effigiem, seu signum in aliquo die per obliuionem ferre neglexerit, similiter quinque Missas celebrari facere teneatur, pro comparatione cuiuslibet Missae quatuor denarios soluturus. Vbi autem infirmitate aut timore aliquo vel captiuitate praeueniente praemissum societatis signum quisquam sociorum ferre nequiuerit, nullius ex hoc grauaminis onere afficiatur. Casu vero quocunque aliquem sociorum si signum huiusmodi contigerit deperdere et amittere; ex tunc tamdiu donec huiusmodi signum reparare facere poterit, pro non portatione eiusdem grauamen non incurrat aliquale. Nos insuper antelati Sigismundus Rex et Barbara regina, Baronesque ac tota communitas societatis praefatae similiter bona fide promittimus omnimodo via et forma, si et in quantum licite facere poterimus ad haec cogitare, quod etiam alii futuri reges Hungariae signum dictae societatis tempore coronationis eorum cum regali diademate suscipiant et acceptent et quod ipsi reges tempore adeptionis coronae et depositione Juramenti de obseruandis statutis et consuetudinibus regni fieri debent, hanc societatem in omnibus clausulis et articulis obseruare et confirmare iurent et promittant bona fide. Et Nos praefati Sigismundus Rex et Barbara Regina Baronesque regni et tota communitas societatis praenarratae omnia praemissa et singula praemissorum promittimus et assumimus bona fide nostra tacto viuificae crucis ligno, pure absque fraude ac dolo, inuiolabiliter obseruare, praesentium literurum patrocinio mediante. In cuius rei memoriam et robur perhempnale praesens priuilegium Nos Sigismundus Rex et Barbara regina praefati, nostris et dictorum Baronum nostrorum huius nostrae societatis sigillis authenticis pendentibus de certa nostra scientia fecimus communiri. Datum per manus Reuerendi in Christo Patris, Domini Eberhardi, Episcopi Varadiensis, Aulae nostrae summi Cancellarii, dilecti nobis et fidelis. Anno Domini Millesimo Quadringentesimo octauo. Pridie Idus Decembris, regni autem nostri anno vigesimo.“ L. Sigillorum.

Ab extus autem subscripti erant sequentes: Despoth, Comes Cylii, Nicolaus Palatinus, Stiborius, Joannes Vaiuoda, Jacobus Vaiuoda, Pipo, Nicolaus de Zeech, Carolus, Simon, Joannes Grof, Gregorii Joannes Petrus Cheh, Nicolaus de Chak, Paulus Bissenus, Paulus de Peth, Michael Salamonis, Petrus de Peren, Eutericus de Eadem, Joannes frater Palatini. Praesentem Copiam genuino Originali in archiuo I. regni Hungariae conseruato, in omnibus punctis et clausulis conformem esse, in fidem subscriptus testor et recognosco. Datum Posonii die tertia mensis Februarii Anno 1707. L. S. Ad benignum suae Serenitatis Regiae Locum tenentialis mandatum. Franciscus Subich. mpr.

++

A sárkányos szövetség ú. n. alapító levele.

Szól pedig ez az ú. n. alapító-levél, hű magyarságra fordítva, ekkép:
Zsigmond Isten kegyelméből Magyar-, Dalmát-, Horvátország, Ráma, Szerb-, Gács-, Ladomér-, Kun- és Bolgárország királya és Brandenburg őrgrófja, a római szent birodalom főkamarása, valamint Csehország és Luxemburg örököse, továbbá Borbála, ugyanezen kegyelemből a nevezett országok királynéja, ama Zsigmond király úrnak hitvestársa, Krisztus összes hívőinek úgy a jelenben, mint a jövőben valóknak, akiknek jelen levelük tudomásunkra jut, üdvöt az Üdvözítőben.
A királyi felség trónusára helyeztetvén annak rendeléséből, aki (emberi) nemünknek megváltására az égnek magasságos lakásaiból a száműzetés földjének e szenvedélyes lakhelyére leszállva, a keresztény hit szabályait legszentebb vérének ömlésével és sok szentjének kínszenvedésével megszentelte, az Úrnak neve által gyámolt hagyván nekünk és életének példáját mindenkoron utánozandónak parancsolván, kívánván a Magasságbeli által reánk bízott uralomnak teendőit az Ő akarata szerint – amint az Ő segítségével el is érhetjük – az üdvnek minél nagyobb hasznára igazgatni: a többi közt mindég kiváltképen azt tartottuk szemünk előtt, hogy amily mértékben a magunk jó hírét-nevét és a felségeink nevében küzdőként e világi javakban öregbítjük, annál gyakrabban és tökéletesebben emeljük a magunk és híveink szívét nemcsak tettekkel, de az örök égi ország urának példájából eredeztetett kézzelfogható jelképekkel is örök égi ország felé vezető utakhoz, Jézus Krisztus, üdvözítőnk és megváltónk, az élő Isten fia nevének dicséretére, dicsőségére és magasztalására, aki a mulandó emberi testnek a mi bűneink jóvátételére való felvételével az életadó kereszt lobogóját dicsőséges szenvedésével megszentelte s ugyanezen legszentebb kereszt ősi ellenségének, a tekergőző sárkánynak, a pokol rosszai atyjának fejét annak a keresztnek erejével hátracsavarta, amelyet Ugyanő, Urunk Jézus Krisztus, feltámadása után az alvilág zárainak leverése magával vitt; amely üdvöt adó keresztnek segélyében (bízva) az Úrnak dicsőséges harcosa, Szent György vértanu – magát Istennek ajánlva – a reátörő sárkányt megtámadta és lándzsájával hadakozva megsebesítvén, földre terítette és életét vette, és Szent Margit szűz és vértanu, kit Krisztus nevéért – mint maguk Jézus Krisztus ellenségei feljegyezték – sárkány a szájával nyelt el, a csodatevő Kereszt segítségül hívásával s abba helyezett bizalmával a kettévált sárkány gyomrából sértetlenül került ki.
Mi tehát országunk főpapjaival, báróival és főembereivel együtt, akikkel e részben érintkezni kívánunk, az álnok ellenségnek és az ős sárkány követőinek, t. i. úgy a pogány hadaknak, mint a szakadároknak és az egy igaz hit s Krisztus keresztje s országaink veszedelmére törő más nemzeteknek kipusztítására, valamint magának a Krisztus keresztjének zászlaja alatt győzedelmeskedő, szent és üdvöt hozó hit vallásának minden akarattal való szolgálatára, növelésére és védelmére irányuló tiszta szándékunk és törekvésünk jeléül és jelképéül, a körré görbült sárkány jelét vagyis képét, amint farkát nyaka köré tekeri és háta közepén hosszában feje és orra elejétől farka végéig fel van hasítva s a vére vesztése miatt fehér és vértelen hasíték belső széle mentén hosszában elhelyezett vörös keresztet visel, hasonlót ahhoz, amilyen vörös keresztet fehér mezőben magának a dicső György vértanúnak zászlaja alatt vitézkedők szoktak viselni, hordani és használni, mi magunk is választjuk, elfogadjuk és társaság és egyforma diszíték módjára akarjuk felvenni, hogy azt mind magunk, mind országunk hű bárói és főemberei láthatóan nyilvánosan viselkedjék és használják.
Mivel pedig felségeinknek és országunknak hív bárói és főemberei, akiknek támogatásával, segítségével, bölcs tanácsával és vitéz szolgálataival és közreműködésével uralmunkat szerencsés koronázásunk idejének kezdetétől fogva irányítjuk, nemcsak a hozzánk való személyes ragaszkodást és (meg) szokott hűséget fenntartva, hanem úgy a szorongattatásunk megkönnyítésében, vagyis elnyomatásunkból való megszabadításunkban, mint hasznunk halmozásában hűségük kötelességét teljesítve, valóban szokott hívségüknek jelentősebb, kétségtelenül kézzelfogható bizonyítékát nyujtották, odaadóan megmaradván a mi akaratunkon, hűségünkön és irányunkon, és ellenségeink ellen úgy bent, mint országainkon kívül serényen küzdvén tehát igen kedves és elvárt engedelmességükkel és kiemelkedő hűséggel, kiválóan áldoztak és hű szolgálataikkal derék és nyilvánvaló érdemeket tanúsítottak, s a magunk és országunk összes és igen gyakori, eredményes és balsikerű nagy hadmeneteiben és vállalkozásaiban olyannyira előrelátó tanáccsal szolgáltak, hogy ámbár sokszor forogtunk nagy szorongattatásban, Isten kedvező kegyelmével nemcsak a veszedelemnek akadt gátja, hanem még javunkra is fordult a sors s sok minden hasznunkra lett; és hozzánk ragaszkodó hűségük sohasem szenvedett semminemű fogyatkozást, hanem mind nagyobb gyarapodást vett, s a mi királyi lelkünk az ő vitézi tetteik által és erényeik kiválósága folytán bizakodó megnyugvást és a béke kellemességeit érte el, sőt (ők) vitézséget vitézségre halmozva, királyi szent koronánknak és különféle ellenséges támadással zaklatott említett országainknak nem saját rokonaik, javaik és társaik halála, pusztulása és veszélye nélkül, szüntelenül igyekeztek bőséges hasznot és dicsérendő hűséges szolgálatokat teljesíteni és vágyakoznak a jelenben is; amit miden királyi felségünk lelkünk mélyében méltányló figyelemmel értékelvén, mivel ők hozzánk való ragaszkodó hűségüket tovább is megtartják, sőt fáradhatatlanul növelik, kívánjuk és határozottan óhajtjuk, hogy ők magasabbra emelkedjenek és magasabb méltósággal és tiszt(es)éggel kitűnjenek, hogy amennyivel magasabbra emelkednek a rangnak lépcsőjén, annál gazdagabb sikereket szolgáltassanak, annál nagyobb kitüntetéseket érjenek el nálunk, s annál messzebb lássék érdemeiknek híre-fénye; megfontolt szándékkal felyenni elhatároztuk országunknak alább írt hűséges báróit és említett társaságunkat, magának a sárkány alakjának vagyis jelképeinek viselésére, sőt e levelünk erejével fel is vesszük, igérvén és jó lélekkel kifejezetten fogadván, hogy említett hív báróinknak és minden egyesüknek, akik e társaságba fevétettek, megadjuk a nekik megadható tiszteletet és tiszt(es)séget, őket és minden egyesüket magasabbra felemeljük, valóságosan és igazsággal, amint jogos lesz, álnokság nélkül; özvegyét és árváit bármelyiküknek, aki jogaikban és bármily más ügyeikben úgy, mintha a magunk árvái és özvegye lennének, minden igénylő vagy jogtalanul alkalmatlankodó ellenében tehetségünkhöz képest megoltalmazzuk és megvédjük; az ő s bármelyikök szorongattatását megszüntetjük és elnyomatástól, veszteségtől, kártól, kellemetlenségtől és minden más őket fenyegető veszélytől tehetségünk mértéke szerint készségesen (előre is) megoltalmazzuk; úgy azonban, ahogyan az Úr szerint is tisztességgel megtennünk és végrehajtanunk meg van engedve; akarjuk továbbá, hogy ha megesnék, hogy feleségünk bármi indító okból, közvetlenül vagy közvetve, felháborodnék hív báróink vagy az e társaságba felvett köz(ös)ség valamelyike ellen, akkor is az ilyen ellen nem járhatunk el indulatossággal vagy dühöngő haraggal, hanem a mondott társaság jogán, említett báróinkkal kelljen közölnünk, az említett társaság bárói pedig annak részéről, aki ellen felségünk felháborodott, felségünknek teljes igazságot szolgáltatni legyenek kötelesek mi azokat, miket maguk a bárók ez esetekben határoznának, el fogjuk fogadni és megerősíteni.
És mi Borbála királyné magunk is hasonlóképp e levél által jó lélekkel igérjük és megfogadjuk, hogy az előrebocsátottak egészükben és minden egyes részében, amit urunk és szeretett férjünk, Zsigmond király úr igért és megfogadott, a jövendő időkben mindenkor tiszta indulattal sértetlenül megtartandjuk, mindenben magunknak a hűséges báróknak tanácsa és irányítása szerint járván el.
Mi pedig István deszpota, Rácország ura, továbbá (mi) Hermann, Cilli és Zagoria grófja, Frigyes gróf, emennek fia, Garai Miklós, Magyarország nődorispánja, Stiboriczi Stibor, egykor erdélyi vajda, Tamás Henrik fia János és Szántói Laczk Jakab, erdélyi vajdák, Maróthi János macsói, Ozorai Pipo szörényi bánok, Szécsi Miklós, a királyi tárnokok mestere, Korbáviai Károly gróf, királyi főkincstartó, néhai Szécsényi Konya bár fia Simon, a királyi ajtónállók mestere, Korbáviai János gróf, a királyi étekhordók mestere, Alsáni Gergely fia János, a királyi pohárnokok mestere, Lévai Cseh Péter, a királyi lovászok mestere, Csáki Miklós, egykor erdélyi vajda, Bessenyei Pál és Pécsi Pál, egykor Dalmácia, Horvátország és egész Szlavonia bánaji, Nádasdi Salamon fia Mihály, a irályi székelyek ispánja, Perényi Péter, előbb a székelyek, most pedig Máramaros vármegye ispánja, Perényi Imre, királyi titkos kancellár és néhai Garai Miklós nádor úr fia János, a felsorolt országok bárói, akik e mondott társaságba kiválasztattunk, éretten meggondolván, milyen és mennyi jótéteményekkel és kedvezésekkel halmoztak el bennünket készségesen az említett Zsigmond király urunk és Borbála királyné asszonyunk, az ő hitvestársa, megtekintvén azt is, hogy maga király urunk hű szolgálatainkat, valamint a magunk testvéreink, rokonaink, barátaink és társaink halálát és vére hullását szívének mélyében megőrizvén, bennünket és mindegyikünket királyi orvosságként igen sok javakkal adományozott meg, sőt most is a szolgálatainknak mértéke szerint, amennyire lehet majd, bennünket magasabbra felemelni, szükségünkben segítségünkre lenni, árváinkat is és özvegyeinket – ugyanúgy, mintha az ő sajátjai lennének- minden igénylő ellenében védelmezni, a mi és mindegyikünk szorongattatását megszüntetni, valamint minden elnyomástól, veszteségtől, kártól, kellemetlenségtől és mindennemű fenyegető veszélytől megoltalmazni igyekezik; tiszta hűségünkre és egyező akarattal hasonlókép ígérjük és csalárdság és álnokság nélkül megfogadjuk, hogy említett urunk, királyunk és az ő hitvestársa, királyné asszonyunk és mindkét nemű gyermekeik iránt igaz engedelmességet és állhatatos hűséget fogunk tartani, hűséges szolgálatokat is tanúsítani és minden javaikban őket védelmezni,és különösen királyné asszonyunkat, ha mondott urunk, Zsigmond királyunk után akár gyermekkel, akár gyermektelenül maradna özvegyen, minden özvegyi jogában és más jogaiban megtartjuk és megoltalmazzuk, valóságosan és hűen, tehetségünk szerint; jó lélekkel igérjük ezen felük, hogy mindenkor minden erővel arra törekszünk s azon leszünk, hogy ezen mi társaságunkat és tekintélyét növeljük és állapotát tartóssá tegyük és megőrizzük, és hogy mindazokat és mindazt, amit említett király urunk és királyné asszonyunk vagy gyermekei ellen bárhonnan és bárkik részéről támadható szorongatásnak, veszteségnek, kárnak vagy veszélynek megismernénk, azokat, urunknak, királyunknak, vagy királyné asszonyunknak vagy gyermekeiknek valóságosan és hűen elmondjuk és mindezekben megfontolt és hű tanácsot adunk nekik; urunkat, királyunkat és királyné asszonyunkat, valamint gyermekeiket mindenkivel szemben, ki ellenük támadna, tehetségeink, igyekezeteink, erőink szerint és minden képességeinkkel hűségesen igyekszünk ótalmazni, valamint megvédelmezni, nem kímélve személyünket és nem vonakodva a sors esélyeinek kitenni önmagunkat; és hogy a bizalmas megállapodásokat titkon tartjuk és megőrizzük, senkinek fel nem fedve.
És mi az említett társaságnak bárói és egész köz(ön)sége, valamennyien egyetemlegesen és mindegyikünk külön – személyesen jó lélekkel felvállaljuk:
Hogy magunk között kölcsönös viszontszolgálattal igaz és valóságos testvériséget fogunk tartani, a hogyan és a mennyire Isten szerint becsülettel megengedetten tehetjük; ha pedig netán beálló esetben valamelyikünk, a kik e mondott társaságba felvétettünk, valamelyikünk ellen valamely okból vitát kezdene, akkor az ilyen vita anyagát mondott urunk királyunk és magának a társaságnak többi bárója elébe terjeszteni legyünk kötelesek, a célból, hogy maga urunk királyunk és az említett társaság bárói egyértelműleg határozzák meg, mit kelljen ezekben tenni, s a mit határozandanak, pontosan be fogjuk tartani. Ha pedig valamelyikünk, kik e társaságbeliek vagyunk, esetleg hadba vagy viszályba keverednénk olyannal, a ki a társaságon kívül áll, ilyenkor is ezekben említett király urunk és mi magunk együttesen határozzuk meg, hogy milyen segítség, tanács vagy kedvezmény vagy támogatás nyujtassék az ilyen viszályba keveredett társunk köteles legyen megtenni és megtartani azt, amit neki említett urunk királyunk és mi parancsolunk.
Viszont mi
Zsigmond király és Borbála királyné és a mondott társaság felsorolt bárói és egész köz(ön)sége egyező akarattal jó lélekkel felvállaljuk,
hogy a Magyarország szent koronája egész joghatóságának alávetettek összességét és minden egyesét, bármily rangúak, állásúak vagy rendűek lennének, régi jó, igaz, helyes és törvényes szokásaikban sértetlenül megtartjuk,
ha pedig felsorolt országaink állapotának közjavára, előnyére, hasznára, gyarapodására és díszére szolgáló valamely törvényes, jó és helyes újításokat gondolhatnánk ki, ezekre mindenkor egyakatatúan jó szándékkal és jóindulattal fogunk törekedni,
felfogadván mi Zsigmond király, - ezen mi társaságunk összes bárói úgy óhajtván, - hogy ezen mi társaságunkat illető tervet vagy ilyféle ügyet soha sem fogjuk kevesebb személylyel, mint legalább ezen szövetségünk őt bárójával megtárgyalni és elhatározni,
és mi előbb említett Zsigmond király és Borbála királyné, mivel e társaságot, mint előre bocsáttatott, határozott akaratunk szerint Krisztus Jézus nevének dicsőségére és felmagasztalására alapítottuk, hogy abból felsorolt országaink üdvös egysége, előnye és közbékéje származzék s hogy ezekben megmaradjanak s főleg, hogy magukat, országainkat a pogányoktól megvédhessük és jobban megoltalmazhassuk, ígérjük és megfogadjuk jó lélekkel, hogy a mit csak a mondott országaink védelmére a pogányok ellen tehetőt kigondolhatunk, mindazt ellenük felhasználni és kitervelni minden akaratunkkal megkíséreljük;
és mi az említett társaságnak felsorolt bárói és egész köz(ön)sége ígérjük jó lélekkel, hogy úgy az ilyesféle pogányok, mint az ez országnak ártani szándékozó bármely más nemzetek ellen is azok védelmére mindenkor tanácscsal, tehetségünkkel, saját személyes fáradozásainkkal, de nem kevésbé említett urunk királyunk vagy királyné asszonyunk vagy gyermekeiknek vagyis utódaiknak segélyével és közreműködésével ugyancsak urunkkal királyunkkal és gyermekeikkel vagyis utódaikkal és e Magyarországgal együtt vonakodás nélkül fogunk hadba vonulni, úgy azonban, hogy az a hely, ahová az említett társaság valamely tagja a királyi felség által a felsorolt országok védelmére rendeltetik, és a kirendelendő részre az országok védelmére adandó és megállapítandó támogatás és segély az említett báróknak és a mondott társaság köz(ön)ségének tanácsa és megállapítása szerint szolgáltattassék és adassék.
Továbbá mi említettek, Zsigmond király és Borbála királyné és ezen társaságnak bárói akarjuk, hogy ha bárkit; érdemes és jó rátermett férfiakat, ezen mi társaságunkba bevonni kívánnánk, mindenkor meglegyen a teljes és korlátlan jogunk, hogy az ilyen érdemes és jó rátermett férfiakat ezen mi társaságunkba felvehessük és fogadhassuk.
A mikor pedig valakit ezen mi társaságunkba a jelezett módon felvettünk, akarjuk, hogy az ilyen a megengedett tanácskozásokon részt vehessen, sőt az előadottak mindegyikében megvédelmezni, megvédeni és megoltalmazni akarjuk; de úgy, hogy az ebbe a mi társaságunkba felveendő esküt tenni legyen köteles arról, hogy az előadottakat mind és egyenként teljesen és megmásíthatatlanul megtartja és hogy ezenfelül ha bizonyos teendőkre nézve mi és a mondott társaság bárói bármit határozunk és végezünk, a felveendő maga is kötelezve legyen ugyanezt tenni, megtartani és a határozatnak engedelmeskedni. Ha pedig ezen intézmény (életének valamelyik) elmult évében e társaság valamelyik bárója Isten rendeléséből e világból kimúlna, akkor említett társaságunk valamely más tagját, a ki magában a társaságban egy évnél régebbi tagnak találtatik, báróvá tenni és később valamely báróságra kinevezni kötelesek leszünk.
Amikor pedig az említett társaság mondott báróinak valamelyike elhalna, akkor ezen társaság többi báróinak és köz(ön)ségének minden egyes tagja, a mennyiben lehető, az ily halottnak végtisztességére vagyis temetésére személyesen jelenjen meg; ha pedig nem jönnének vagy valamely okkal akadályozva meg nem jelenhetnének, akkor az ilyenek mindegyike elhúnyt lelkének üdvösségére mondhasson harmincz
misét, minél előbb csak tehető, minden mise mondásáért négy darab nehéz súlyú denárt fizetvén; és az említett társaság miden egyes tagja az ilyen társ halálának jelzéséül egy napon át viseljen gyászruhát, a melyet a nap elmultával adjon és ajándékozzon Krisztus szegényének. Akarjuk továbbá, hogy a nevezett társaságnak minden egyes tagja minden pénteken fekete öltönyt viselni köteles legyen; ha pedig ezt tenni elmulasztaná, mondasson Krisztus öt sebének dícséretére öt misét, minden miséért hasonlókép négy denárt fizetvén. Ha pedig az említett társaság valamely tagja a sárkánynak fent leírt jelvényét valamely napon feledékenységből elmulasztaná viselni, hasonlóképen öt misét legyen köteles mondatni, minden egyes mise szolgáltatásáért négy dénárt fizetvén; a mikor azonban betegség vagy félelem vagy fogság okán nem viselhetné a társaság említett jelvényét a társak valamelyike, ebből folyólag semminemű vád terhével ne illettessék; ha pedig megesnék, hogy valakinél ezen társaság jelvénye elveszett és eltűnt, az ilyen addig, a míg a jelvényt újra megszerezheti, a nem viselés okán ne essék semminemű kifogás alá.
Ezen felül mi fentemlített Zsigmond király és Borbála királyné, és a mondott társaságnak egész köz(ön)sége, ugyancsak jó lélekkel ígérjük, hogy – a mennyire csak módunkban álland – arra fogunk törekedni, hogy Magyarországnak más, következendő királyai is e mondott társaság jelvényét koronáztatásuk alkalmával vegyék fel és nyerjék el, és hogy e királyok a korona elnyerése s az ország törvényeinek és szokásainak megtartására teendő eskü letétele alkalmával maguk is jó lélekkel esküt tegyenek és fogadalmat, hogy e társaságot minden szabályaiban és czikkében megtartják és megerősítik.
És mi is mindannyian, Zsigmond király és Borbála királyné és a szóban lévő társaságnak bárói és egész köz(ön)sége, hogy az előadottak egészét és minden egyes részét valóságosan és hamisság és álnokság nélkül, megmásíthatatlanul megtartjuk, jó lélekkel, az életadó kereszt fájának érintésével ígérjük és felvállaljuk, jelen levelünk tanuságának erejével.
Amely dolognak emlékezetére és örök erejéül ezen oklevelet mi Zsigmond király és Borbála királyné a magunk és ezen társaságunk említett bárinak hiteles függő pecsétjeivel kétségtelen akaratunkként megerősítettük.
Kelt a mi kedvelt hívünk, az úrban tisztelendő atyánk Eberhard úr, váradi püspök, udvarunk főkanczellárjának kezei által, az Úrnak 1408. évében, deczember idusának előnapján, uralkodásunknak pedig a huszadik évében. .

++

Namen der ursprünglichen und späterer Mitglieder des Drachenordens (vgl. http://en.wikipedia.org/wiki/Order_of_the_Dragon):

[kursiv = verkürzte Namensschreibung am Ende der obigen Urkunde]

  1. Despoth = Stephanus despoth, dominus Rasciae / Lazarevics István szerb despota / Stephan Lazarewitsch, serbischer Despot / Stefan Lazarević IV, known also as Stevan the Tall (Стеван Високи, 1374 – 19 July 1427), Serbian Prince (1389-1402) and Despot (1402-1427)
    Stefan Lazarevic.jpg
  2. Comes Cylii = Hermannus comes Cily et Zagoriae / Cillei Hermann / Hermann II. von Cilli, Ortenburg und Seger (Zagorien)
  3. ... et comes Fredericus, filius eiusdem / és fia Frigyes / Friedrich II. von Cilli
  4. Nicolaus Palatinus = Nicolaus de Gara, regni Hungariae palatinus / Garai Miklós nádor / Nikolaus von Gara, Palatin
    The abduction of Elizabeth of Bosnia and Mary of Hungary.jpg
  5. Stiborius = Stiborius de Stiboricz alias vaiuoda Transyluanus / Stiborici Stibor volt erdélyi vajda / Stiborius von Stiboricz, ehem. Vojwode von Siebenbürgen
    [Schlösser in Trencsén, Nyitra, Csejte/Čachtice, Holics, Detrekő, Dévény, Sasvár–Morvaőr (Šaštín–Stráže) etc.]
     
  6. Joannes Vaiuoda = Joannes filius Henrici de Thamassy et / Tamási János / Johannes von Thamassy, Vojwode von Siebenbürgen
  7. Jacobus Vaiuoda = Jacobus Laczk de Zantho, vaiuodae Transyluani / és Szántói Lack Jakab erdélyi vajdák / Jakobus Laczk von Zantho, Vojwode von Siebenbürgen
  8. ? = Joannes de Maroth Machouiensis / Maróti János macsói bán / Johannes von Maroth, Banus von Machow
  9. Pipo = Pipo de Ozora Zewreniensis, bani / Ozorai Pipo Szörényi bán / Pipo von Ozora, Banus von Szörény
  10. Nicolaus de Zeech = Nicolaus de Zeech, magister tauernicorum regalium / Szécsi Miklós tárnokmester / Nikolaus II. von Zeech, Schatzmeister / Master of the Treasury
    [aus Felsőlendva / Gornja Lendava, heute Grad / Oberlindau, Slowenien]
  11. Carolus = comes Karolus de Corbauia, supremus thesaurarius regius / Korbáviai Károly főkincstartó / Karl von Corbavia, Erzschatzmeister / Lord Chief Treasurer [Korbávia = Krbava, ehem. Komitat Lika-Korbávia, Kroatien]
  12. Simon = Symon filius condam Konye bani de Zecheen, [magister] janitorum / Szécsényi Simon ajtónállómester / Simon von Zecheen, Anführer der Leibwache / Master of Janitors
  13. Joannes Grof = comes Joannes de Corbauia, [magister] dapiferorum / Korbáviai János asztalnokmester / Johann von Corbavia, Obertruchsess ("Tischmeister")
  14. Gregorii Joannes = Joannes filius Georgii de Alsaan, [magister] pincernarum / Alsáni János pohárnokmester / Johann von Alsaan, Mundschenk / Master of the Cup-bearers
  15. Petrus Cheh = Petrus Cheh de Lewa [magister] aganzonum regalium magistri / Lévai Cseh Péter lovászmester / Peter Cheh von Lewa, Stallmeister
  16. Nicolaus de Chak = Nicolaus de Chak, alias vaiuoda Transyluanus / Csáki Miklós volt erdélyi vajda / Nikolaus von Csák, ehem. Vojwode von Siebenbürgen
  17. Paulus Bissenus = Paulus Byssenus / Besenyő Pál / Paul "der Petschenege"(?), ehem. Banus von Dalmatien, Kroatien und ganz Slawonien
  18. Paulus de Peth = alter Paulus de Peth, pridem Dalmatiae, Croatiae et totius Sclauoniae regnorum bani / és Pécsi Pál volt bánok / Paul von Fünfkirchen, ehem. Banus von Dalmatien, Kroatien und ganz Slawonien
  19. Michael Salamonis = Michael, filius Salamonis de Nadasd comes siculorum regalium / Nádasdi Mihály székely ispán / Michael Nadasdi, Szekler Gespan
  20. Petrus de Peren = Petrus de Peren, alias siculorum nunc vero maramorossensis comes / Perényi Péter máramarosi ispán / Peter Perényi, Gespan von Marmaros
  21. Emericus de eadem = Emericus de eadem Peren secretarius cancellarius regius / Perényi Imre titkos kancellár / Emmerich Perényi, geheimer Kanzler(?)
  22. Joannes frater(?) Palatini = Joannes filius condam domini Nicolai de Gara palatini / Garai János temesi ispán / Johannes von Gara, Gespan von Temesch

Other inductees

  • Hier fehlen die österreichischen Herzöge und der König von Aragon!

++

Weiterführende Literatur:

  • B. Baranyai, Zsigmond király ú. n. Sárkány-rendje, Századok LIX-LX, 1925-1926, 561-591, 681-719.
  • Th. v. Bogyay: Artikel „Drachenorden“ , in: Lexikon des Mittelalters, Band 3, München 1986, ISBN 3-7608-8903-4, S. 1346
  • Wladyslaw Kuzdrzal-Kicki: Der Drachenorden: Genese, Gründung und Entartung. Dokumentation und Schlußfolgerungen, Bd. 1, München 1978, ISBN 3-921513-15-4
  • [7] = Rezachevici, Constantin. "From the Order of the Dragon to Dracula." Journal of Dracula Studies 1 (1999): pp 3–7. Transcriptions available online: [2] (RTF-document), [3] (Barcelona-Esoterismo-Esoterisme-Magia).